2010.09.28
Ma van a nővérem születésnapja Isten éltesse sokáig!
Róla, meg a baromfiakról az jut eszembe, hogy két évesen egyedül megevett egy fél kacsát, és hogy egy kicsit fél a madaraktól.
Tegnap két szép nagy tojás volt. Sötétben értem haza, a tyúkok és a kacsák is maguktól bemenntek a hlyükre, az etetés elmaradt.
Anna szólt, hogy az egyik gyöngyös átrepült a tyúkokhoz, hamar meg is találtam, és akkor jött a megdöbbenés mert nem az én udvaromból való volt(az enyémek vörösek, ez meg kék).
A buszról hazafelé, több helyen láttam őzeket, szarvasokat, és persze megint nagyon fájt, hogy mostanában nincs lehetőségem vadászni. Pedig már Nimródot is vihetném magammal, Istenem de szép is lenne..leszámítva azokat a vadászatokat amikor még egy évesen hátihordozóban jött velem, csak egy közös vadászatunk volt, annak itt a története:
RÓKAVADÁSZAT
Egyszer volt, hol nem volt még az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, no ott volt egy kis falu annak a közepén egy kis házban éldegélt szüleivel és kis testvérével egy kis fiú akit úgy hívtak, hogy Nimród.
Hideg téli nap volt az, amiről most mesélni akarok nektek, és Nimród már nagyon unatkozott a lakásban. Fel-alá szaladgált a szobában, ki-be kapcsolgatta a tévét, ugrált a kanapén és a szörpös poharat virágfölddel töltötte meg. A kockáiból garázst épített a kisautóinak, de azt meg Bendegúz a kis testvére borította össze.
- Ne haragudj rá –mondta vigasztalóan anya, mert Nimród épen arra készült, hogy jól megleckéztesse kistestvérét.
- Jó - mondta végül Nimród –akkor kimegyek Apához, és ügyesen húzni kezdte a cipőjét, és a kabátját is egyedül vette fel, anyának csak a sapkát kellett ráadnia.
Apát a tyúkól mellett találta meg. Mint mindig most is zöld ruhában volt, és a hóban nézegetett valamit.
- Mit nézel ?- kérdezte Nimród
- Azt, hogy hol jár be a róka!
Nimródnak mindjárt eszébe jutott az előző este amikor Apa és Tamás(aki egyébként a legjobb barátjának Balázsnak az apukája volt) a ház előtt beszélgettek, és közben észrevették hogy a kerten átszalad egy róka. Nimród egy kicsit meg is ijedt akkor, de aztán Apa elmagyarázta neki, hogy az embereknek nincs mit félnie a rókától, mert azok csak tyúkot esznek, meg kacsát, meg nyulakat meg ilyesmiket, és az embertől nagyon félnek, csak akkor nem félnek az embertől ha megvesztek, de azokat a rókákat már messziről meglehet ismerni.
- És honnan tudod hogy hol jár be?
- Követem a nyomát, nézd csak ez az mutatott apa a földre.
Nimród egy érdekes kerek lábnyomot látott.
- És ez biztos hogy a rókáé?- kérdezte, mert egyébként sok cica is járt ott, meg néha egy - egy kutya is kóborolt arra.
- Biztos, nézd csak meg a macskának is ilyen kerek nyoma van, de az járás közben behúzza a körmeit. A róka nem tudja behúzni, innen ismerjük meg a nyomát.
- Értem-mondta Nimród- és akkor most mit csinálunk?
- Kiülök és megpróbálom meglőni- mondta Apa.
- Én is jöhetek?
- Hideg van még, nem bírnád…
- De bírnám, már nagy vagyok, kérlek szépen Apa…
- Na jó nem bánom, de csöndbe kell majd lenni akár órákon keresztül is! El kell viselni a hideget, a sötétséget, és lehet hogy nem is jön a róka biztos hogy ezt akarod?
- Igen biztos!
- Rendben van, no akkor gyere és segíts!
Ahhoz, hogy a rókát meg tudják lőni, először is egy jó búvó helyet kellett építeni. Igen ám, de nem volt mindegy hogy hova építik. Mert figyelemmel kellett lenni a széljárásra, ugyan is a rókának nagyon jó orra van, és ha megérzi az ember szagot úgy el szalad, mintha soha ott sem lett volna. És szem előtt kellett tartaniuk azt is, hogy merre jár a róka.
Végül, Fügének a kecskének az óljára esett a választásuk. A szalmát kicsit kikotorták, a tetőt meg arrébb tolták, hogy kilássanak belőle. Fatuskókból meg deszkákból pedig kényelmes padokat készítettek.
- Így ni - mondta apa mikor az utolsó deszka is a helyére került-most menj be és kérd el édesanyádtól azokat a csontokat meg a belsőséget amik a tegnapi kacsából maradtak.
Ezeket egy piros zsákba borították, olyanba amilyenben a krumpli szokott lenni, és egy jó hosszú madzagot kötöttek a végére. Aztán a madzagnál fogva, keresztül kasul húzták a kertben a zsákot.
- Erre azért van szükség, - magyarázta apa Nimródnak,- hogy a róka szimatot fogjon.
Végül a zsákot az almafára kötötték,és bementek a házba. Anya finom vacsorával várta már őket,forró húsleves volt cérnametéltel, meg grízgombóccal, utána rántott hús meg krumplipüré uborkasalátával, utána meg még süti is volt meg barack befőtt.
Miután jól bevacsoráztak, és segítettek anyának elpakolni a piszkos edényt, és leszedni a tisztaruhát a szárítóról, jó vastagon felöltöztek. Aztán Apa elővette a páncélszekrényből a duplacsövű puskát, meg a lőszereket, és elindultak a leshely felé.
Azaz hogy csak indultak volna, mert Bendegúz is velük akart volna tartani.
- No de te aztán tényleg kicsi vagy biztos hogy nem jöhetsz!-mondta Apa szigorúan.
Nimród hogy megvigasztalja kistestvérét, megengedte neki, hogy az összes kisautójával játsszon. Így aztán már elindulhattak rókalesre. Ám alig léptek ki az ajtón, alig indulnak el a les felé, hát mit látnak A róka már ott ált a zsák mellett nagy vörös farkát egyenesen tartva kíváncsian szaglássza a zsákot. Apa gyorsan levette a válláról a puskát, lőszert tett bele, célzott és lőtt.
Bumm, mondta a puska, és a róka eltűnt a szemük elől. Oda sétáltak ők is a zsákhoz, és keresték hogy hova lett a róka.
- Elment? –kérdezte csalódottan Nimród.
- El – mondta Apa mosolyogva- de azért nem olyan messze, nézz csak oda, mutatott apa a lámpával a hóba(mert azt közbe elfelejtettem mondani, hogy már majdnem egészen sötét volt amikor kimentek). Nimród egy pici piros pontot látott a táncoló lámpa fényben.
- Ez vér - mondta apa – megsebeztük így messzire nem tud menni, keresd csak a vére elárulja merre ment. Nimród elkezdte keresni, és az első pöttytől nem messze, talált másik kettőt, aztán megint egyet aztán távolabb már egy nagyobb foltot is. Aztán arréb talált megint valami pirosat, de arról kiderült hogy lego…a vércseppek egyre sűrűbben követték egymást. Ahogy Nimród követte a vércseppeket, egyszer csak felnézett, hát Uram Teremtőm mit látott?! Ott feküdt a róka, a kert egyik barázdájában, gonosz szemei vadul villogtak, keservesen csattogtatta fogait.
- Látod kár volt libát lopni –mondta neki Nimród, apa pedig vállához emelte a puskát és ismét lőtt. A róka már nem ment sehova, lompos farkával még búcsút intett e világnak, majd mozdulatlanul terült el a gondozott ugaron. Nimród és apa levett sapkával álltak mellette egy darabig, így megadták neki azt a tiszteletet, amely minden halálba indulót megillet.
A lövések hangjára átjött Klári néni és Mihály bácsi a szomszédból, és úgy megörültek hogy Nimródék lelőtték a csirke tolvaj rókát, hogy örömükben még táncra is perdültek. Aztán átjöttek a Balázsék is meg a Mamáék meg a Szaszáék, és Nimród mindenkinek elmesélte töviről hegyire, hogyan s mint történt a rókavadászat. Mindenki nagyom örült, és tortát hoztak a Nimródnak, meg csokoládét is. Anya még emeletes tortát is sütött neki.
Aztán mikor mindenki haza ment, apa megnyúzta a rókát, a bőrét a szűcs kikészítette, azóta is ott van a kanapén. Apa a róka fogait is kihúzta a piros nyelű fogóval. A fogakat kifertőtlenítette, és az ötvösnél egy szép keresztre rakatta őket. Mire elkészült, éppen Nimród névnapot mutatott kalendárium, így ez lett Nimród névnapi ajándéka.
Mikor Apa oda adta neki, azt mondta:
-Fiam, fogadd el tőlem ezt a láncot, névnapod alkalmából! Mikor ránézel mindig jusson eszedbe, hogy a vadászat a legszebb játék a földön, de az szeretet mindennél fontosabb,az a szeretet amivel a Jóisten szeret minket, amivel Anya, Apa és Bendegúz szeret téged, az a szeretet amivel ezt a mesét írtam Neked. Mindig törekedj a szeretetre.
Boldog névnapot kisfiam!
VÉGE
2010.09.27
Ma reggel is fogtam egy macskát, fehér szürke színe volt. Ha gyüjteném őket, már 10-12darabnál járnék(vadőr koromba hogy örültem volna ennek). Pénteken 4 tojás volt, szombat vasárnap 2-2. Szánalmas eredmény lesz ez is, a májusi 456darabhoz képest. Vasárnap agyon csaptam egy kopasznyakút, mert már annyira le volt gyengülve, hogy a létrán sem tudott felmenni a lakókocsiba. Nem vagyok elégedett ezzel a fajtával, annyi jót olvastam róla, de csak a gond van velük, gyengén híznak, és alig tojnak. Állítólag ős magyar fajta, valójában a törökök hozták be magukkal, és így maradt itt.
Bendegúz új szórakozást talált, belekapaszkodik a bárányba, és huzatja vele magát a földön. Szörnyű látány, és próbálom mindig megakadályozni, de nehéz túl járni egy 19 hónapos gyerek eszén.
Nimród sokat segít, egyik este elnéztem ahogy eteti a fácnokat, és bevillant, hogy mindig is erre vágytam, ezt szerettem volna, a természet bölcsességében nevelni a gyermekeimet, kézzel fogható könnyen érthető pédákkal. Nimród négy éves, most kezdte az ovit, de többet tud a fácánokról, és úgy általában a vadonélő állatokról mint sok felnőtt. Persze ez nem sok, talán hasznosabb lenne ha számolni, vagy olvasni tudna már ennyi idősen, és Isten látja lelkemet, azt is szívesen tanítanám neki, de valahogy ez jön leginkább szívből, és a gyerek ezt fogadja be a legjobban.
Annával pénteken összevesztünk, mert kiszöktek a libák, és ugyan megpróbálta visszahajtani őket, de miután nem sikerült elment sétálni a gyerekekkel, ahelyett hogy megvárta volna még haza érek(20 percet kellett volna várnia). Egyébként könnyen visszalehetett terelni őket, csak szép lassan kell menni mögöttük, figyelve hogy ne térjenek el a kerítés vonalától. még nem tudom mi lesz a libákkal, nem hiszem hogy sokkal kövérebbre híznának már. Tavasszal még az volt a szándékom, hogy hagyok belőlük magot jövőre, de a nagy vízigényük miatt elment a kedvem tőlük. Valaki azt mondta(talán Mihály) hogy a némakacsának kisebb a víz igénye. Lehet jövőre megpróbálom, bár csúnyák és Anti szerint agresszívek is.
2010.09.24
Abban bízom, hogy egyszer majd valaki elolvasva, tanul a hibáimból vagy segít leküzdeni azokat.
Szóval, tegnap csak egy tojás volt, tegnap előtt öt. A júniusi rókatámadás óta, a tyúkok még mindig nem tértek magukhoz, pedig a tetveket kiírtottam róluk, és megzabáltak egy zsák tápot is, de hiába, nem akar beindulni, igaz annyira nincs szükség a tojásra, de hát eredmény nélkül unalmas...
A bárány(Padméé) szépen hízik, tegnap előtt engedtem ki először legelni. Igaz sok öröme nem volt benne, mert a kisebbik fiam (Bendegúz 19 hónapos)egyfolytában hajtotta.
Tegnap előtt reggel műtöttem meg a pulyka szemét is. Ronda fehér(inkább vajszinű) borsószem nagyságú genny csomót szedtem le az egyik szeméről. Persze egyedül kellett csinálnom, ami nagyon nehéz volt mert fél kézzel le kellett fognom a pulykát is, közben a tyúkok a lábamon tapostak, és lefosták a cipőmet öt perccel munkába indulás előtt.
A myxomatózis az én nyulaimat sem kímélte, erősen megtizedelte az állományt. Új bakot kellett hoznom, aki eleinte jól dolgozott, de tegnap ép hogy csak rászagolt az emsére. Igaz a péráját széthúzva, nem láttam késznek az üzekedésre, dehát már ez a negyedik kísérlet volt(minden 2. nap teszem be a bakhoz elvileg 15 naponta fogamzó képes).
A fácánokkal van a legkevesebb gond, amit beteszek hozzájuk azt megeszik, igaz megették a három új fácánt is, amit a múlt héten hoztam közéjük. Este raktam be őket, már akkor láttam a többieken az erős ellenszenvet, reggelre az egyik elpusztult, délre a másik kettő is, a halál okában nem volt kétség a többiek csípkedték szét őket. Ami maradt belőlük azt betettem a rókacsapdába, de megint csak macskát fogtam vele.
A kacsákat szombaton átvittem Mihályhoz(szembeszomszéd Székelyföldről) ő tömi őket két kacsának fejében. Egy tömésre 33dkg kukoricát esznek a kacsál, és naponta kétszer kell tömni. Ez az egyetlen amit sajnálok megtenni a jószággal, mert levágom én meg minden, de bele nyomni a tölcsért a torkába azt tolni bele a kukoricát, ez nem menne még pálinkával sem...
Mióta a kacsák átmentek, a libáknak arany élete van, mert ugyanannyi kukoricát kapnak mint annak előtte.
A disznók is Mihálynál nevelődnek, fele-fele tulajdoni arányban, nekem sajnos nincs helyem hozzá.
A fürjek a fácánoknál vannak nagy kalitkában. Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam őket, még nem tudom mi lesz a sorsuk, vágás, vagy tovább tartás.
